Leonardo da Vinci üzenete

a Forrás Hatodik Bolygójáról

Lejegyezte: Anna médium

Leonardo da Vinci üzenete

Amikor Anna és barátnője, Margó, rólam irt könyvet, azt nem én diktáltam, hanem Sanat.

Bár nem mondott semmi hamisat, de mert Anna rájött, kitől ered az információ - és ez már a szakitásuk után történt -, Sanat kurtán-furcsán befejezte a történetet. Nem mondta el rólam a teljes igazságot.

Anna kérésére ezért elmondom nektek.

A szüleim egy nagyon szegény szolgáló lány és egy gazdag - a Mediciek családjához tartozó - férfi volt.

Nem a gyermekkorom volt különösen érdekes - bár korán megnyilt az értelmem -, mert ahogyan már tudhatjátok a Forrás Hatodik bolygóján létező Szellemként érkeztem közétek.

Milyen életeim voltak előtte? Elég, ha Anna különböző korokban és más bolygókon eltöltött életeit ismeritek meg, mert engem éppen azért teremtett meg abban a korban, hogy megismerve az akkori tudást, jóval többel gyarapitsam, mint amit az emberiség elérhetett addig már, más Szellemiségek által.

A környezetem segitőkész volt, hogy a bennem hamar megjelenő képességek kibontakozhassanak. Mégis történt velem valami, ami aztán gyökeresen megváltoztatta az életemet.

Már majdnem felnőtt voltam, amikor Firenze környékén egy erdőben sétálva eltévedtem. Egy barlang - amit korábban sohasem láttam - nyilt meg előttem.

Nem volt bennem félelem, de amikor megláttam azokat a Szellemeket, akik eljöttek értem, hogy elvigyenek engem más történelmi korokba és más bolygókra - egy távoli Világba - halálra rémültem.

Amikor aztán barátságosan szólitottak meg, már nem volt bennem félelem. Elmondták nekem, egy idegen bolygón élek és azért jöttem a Földre, hogy az embereket új ismeretek felé vezessem.

Azt is a tudtomra adták, ahhoz, hogy képem lehessen a nagy földi civilizációkról, először Lemuriába, majd Atlantiszra, azután Indiába, Dél-Amerikába, Kinába fogunk elkalandozni.

Találkozhatok személyesen Jézussal, Máriával, Mária Magdolnával, az apostolokkal.

Elvisznek engem a távoli jövőbe, egy olyan eseményhez is, ami több száz év múlva fog megtörténni. Így lettem részese az I. és II. Világháborúnak.

Ezekben a korokban nem töltöttem el hosszú időket, de az is elegendő volt számomra, hogy az emberi történelmet folyamatként kezdjem megérteni. Ne legyen bennem félelem, ha egy távoli bolygóra kell majd utaznom.

Bevallom, minden életem - mert a saját korábbi életeimre tekinthettem vissza - olyan meglepetést okozott, amit alig tudtam feldolgozni.

Voltam gazdag és nagyon gazdag. Voltam szegény és kiszolgáltatott. Voltam férfi és nő. Voltam kiemelkedő személyiség és hétköznapi ember is.

A legnagyobb élmény mégis az volt, amikor elvittek egy idegen bolygóra, ahol tanulnom kellett. Meg kellett ismernem olyan tudást, amit elég nehezemre esett megérteni, mert mégiscsak hiányoztak azok az alapismeretek, amiket az ottani fiatalok gyermekkoruktól kezdve sajátithattak el.

A kezdeti nehézségek után aztán belejöttem és nagyon élveztem mindent, amit az új tudás adott nekem.

Hogy mennyi időt töltöttem el ott? Amikor befejeztem a tanulmányaimat és visszavittek a barlangba, ahonnét korábban elvittek, legnagyobb meglepetésemre csupán alig néhány év hiányzott a földi időből. Pedig úgy éreztem, talán évtizedekig éltem távol tőletek.

Ezután kezdtem el hasznositani azokat az ismereteket, amiket a távoli Világokból hoztam magammal.

Sok mindennek nem volt még meg a technikai előfeltétele, ezért sok mindent leirtam. Úgy irtam le, hogy az utánam jövő generációk tanuljanak, okuljanak belőle. Fedezzék fel irásaimban azt a tudást, melyet ők már hasznositani tudnak a kedvező feltételek mellett.

Az emberiség a sokféle területen hagyott nyomaimból azután mindig kiválasztotta azokat a dolgokat, amiket saját hasznára forditott.

Voltak olyan találmányaim is - a harci gépek -, amiket pártfogóim vagy uralkodók megrendelésére készitettem. De ezekre egyáltalán nem vagyok büszke, mert oktalan, lelketlen emberek kezébe kerülve nem védelmet, hanem a háborúságot szolgálták ki.

Amire viszont büszke vagyok és örömmel gondolok vissza, az a képzőművészet, az alkotó tevékenység, amely sok örömet okozott nekem életem végéig.

Van egy képem, amit sohasem fejeztem be, mert számomra nagyon fájdalmas emlékezést jelentett, ez Mona Lisa képe.

Ő egy asszony volt, akit az egyik korábbi történelmi korban ismerhettem meg és végtelenül megszerettem. Az időutazásom végül elszakitott tőle, nem hozhattam magammal. Ezért megpróbáltam elképzelni, hogyan változtatta meg őt is az idő. Amikor megismertem, még gyönyörű ifjú hajadon volt. Amikor le akartam festeni, egy másik kép jött az elmémbe, akár akartam, akár nem. Ezért nem fiatal hölgyként ábrázolta őt a kép, ezért maradt örökre befejezetlen, de számomra is a legkedvesebb alkotásom.

Talán ezt a belőlem áradó szeretetet érzitek meg, amikor a képet nézitek. Ezért lehetett a legkülönösebb, legnagyobb érdeklődést felkeltő alkotásom is.

Azok a hirek, melyek az én titkos társaságokban való részvételemről mesélnek, tévedések. Hamisak az ellenem felhozott szodómiával és homoszexualitással kapcsolatos információk is. Sanat Annát sok előző életében próbálta dolgaiban gáncsolni, hátráltatni, megpróbálta az én életemben is, de szerencsére eredménytelenül.

Magányos farkasként éltem, dolgoztam egy olyan lány emlékével, aki sohasem lehetett az enyém.

És akkor most Annáról.

Anna nem azért magányos legtöbb életében, mert a magányt kedveli, hanem azért, mert legtöbb életében nagy feladatra születik. Ez törvényszerűen hozza el, nem azok a földi dolgok kötik le az érdeklődését, ami a legtöbb emberét, hanem az a küldetés, amiért a Földre jött.

Ha figyelmesen elolvassátok előző életeiről és párhuzamos életeiről szóló irásokat, megláthatjátok benne azt az alkotó, a létezést jobbitó Szellemiséget is, aki a legtöbb életében volt.

Sanat olyan gyalázatos módon bánt el a Teremtőnkkel, amit meg kell tudnotok. Olyan gyalázatos módon bánt el veletek is, amit meg nem érdemeltetek. Bár Anna elvesztette emlékezetét saját magáról, az a belső Erő, ami legtöbb életében mozgatta és előre vitte, kiemelte őt abból a mocsárból, melybe Sanat lelketlenül taszitotta és benneteket is.

Láthatjuk azt az esztelen harcot nap mint nap, amit Anna ellen viv. Látjuk Anna ember feletti erőfeszitéseit is.

Ha vége lesz - és egyszer vége kell hogy legyen -, kiderül majd számotokra is az Igazság, bármennyire próbálja Sanat és bandája elrejteni előletek.

Olyan végtelenül aggódik Anna miattatok, és el sem mondhatja nektek. Mert nem róla szólnak a TV adások, interjúk, hanem arról a sok félrevezető információról, melyet a Hüllő faj maroknyi maradéka - hatalmának illúziójában - el akar hitetni veletek.

De olyan nagyszámú Szellemiség született most a Földre, akik döngetik már az Igazságok Kapuját, hogy az emberiség meg tudja azt magáról, az Istennőről, amit már a Földön kívül minden teremtmény tud. Hogy Sanat eltorzitotta a Teremtett Világot és retteg a felelősségre vonástól, retteg a megsemmisüléstől, melyet pedig büntetésként kiérdemelt.

Ezért ez az esztelen elnyomás, megtévesztés, a hatalom görcsös akarása, mert ha tudnátok, hogy mi a szándéka veletek, már régen kötélen lógna valamennyi földi inkarnációja, aki pedig még mindig a legnagyobb hatalomban van.

De ami késik, az nem múlik.

Amikor Anna a Forrásban velünk van, olyan energiákat küld már felétek, melyek segitenek benneteket abban, hogy megnyiljon a belső-látásotok és kiderüljön számotokra mindaz az Igazság, amit sok tizezer év óta nem enged felszinre jutni Sanat gonoszsága.

Ne adjátok fel hát a reményt, várjátok ezeket a pozitiv változásokat, melyek törvényszerűen meg fognak érkezni hozzátok.

2016.01.02.

Leonardo da Vinci - a Forrás Hatodik bolygójáról